Az ókorban és a középkorban is alkalmazták ezen eljárást, főként hajdíszek és övek készítéséhez.
Mára rengeteget fejlődött a sprang, textilművészek különleges alkotásokat készítenek a technikával.
Mostanában megismerkedtem az alapokkal, készítettünk egy keretet, amelyre a felhasznált fonalat ki lehet feszíteni.
Majd elkezdődött a "tekergetés". Tulajdonképpen a csak függőleges fonalakat tekerjük egymás köré meghatározott sorrendben, így egyszerre a keret alsó és felső részén is kialakul a minta, amelyet végül középen egy záró sorral rögzítünk. Ez a rögzítés lehet varrott vagy hurkolt.
Szerencsés, ha a a felhasznált szálnak van némi rugalmassága, máskülönben nagyon nehézkes a szálak mozgatása.
Készült néhány mintadarab, majd felmerült az ötlet, hogy próbáljuk ki bőrből is. A laikus vélekedéssel szemben, nem mindegy, hogy milyen bőr szálat használunk a készítéshez.
A merev hengeres vagy kicsit vastagabb szálak egyáltalán nem alkalmasak, az ún. ecobőr ( amely nem más, mint két poliuretán réteg rápréselve egy textil rétegre ) pedig sajnos nyújtás hatására szálaira bomlik, rosszabb esetben szakad.
Az egyetlen megoldást a vékony, rugalmas báránybőr jelentette, ebből szép, rugalmas, kellően rusztikus megjelenésű hajdísz született.
