Agatha

Bevallom, van az úgy, hogy nincs kedvem gondolkodni, vagy erőm, akár egy kicsit is megmozdulni. Na ez a mai délután pont ilyen. Jégeső előtt, torokfájással és hajnali felriadással, a bevásárlás és egyéb háztartási tevékenységek után... bevallom, ittam egy pohár bort és most henyélni fogok.
A henyélést, per pillanat, olvasás formájában fogom elkövetni.
Talán egy éve történt, hogy kezembe akadt a könyvesboltban az Agatha Raisin és a spenótos halálpite c. könyv. Rendkívül viccesnek találtam, ráadásul amúgy is bolondulok Angliáért, főleg a vidéki Angliáért. És ez a történet éppen ott játszódik.
A második és harmadik elérhető kötetét is megvettem ennek a sorozatnak, és ez elég volt ahhoz, hogy függővé váljak. Igen ám, de a következő rész még talán el sem jutott a könyvesboltokba, elég lassacskán jelenik meg. Én meg amolyan türelmetlen fajta vagyok, úgyhogy utánanéztem és a neten keresztül megrendeltem a soron következő "kalandot" és tettem egy próbát az angol nyelvtudásomat illetően. ( Mert bár ritkán beszélek, az írásbeli nyelvtani teljesítményem is hagy némi kívánnivalót maga után, de igenis állítom, hogy remekül értem amit olvasok, vagy amit mondanak nekem. ) 
Hihetetlen és váratlan siker! Értettem a könyvet és még a szótárt sem kellett előrángatnom minden percben.
Ezen felbátorodva, még 16 könyvet vásároltam ( hozzáteszem hihetetlenül potom áron ) és tél végére elolvastam valamennyit. Na jó, az utolsó két megjelent könyv nincs a birtokomban, bár fúrja az oldalamat a kíváncsiság!
Miért is ez a szóáradat? Ha fáradt vagyok, csakis szórakoztató irodalmat olvasok. Eddig Rejtő vitte a pálmát, de most vetélytársra akadt.
Újból terítéken a halálpite!