SZÜRETI MARHA

Van néhány dolog az életben, amitől szinte extázisba esem. Ilyenek a régmúlt korok ruhái, vagy az olyan képes gyűjtemények, ahol ezek szabásmintái és készítésüknek titkai is megtalálhatók; ilyen Dior Fahrenheit nevű parfümje; Pierce Brosnan a Thomas Crown ügy című filmben öltönyben; a kézi csipkék; és az étel, amit ritkán főzök, mert  ünnepi, egy fél napig készül, és nem túl olcsó. Mivel azonban tegnap volt a névnapom, és  ma ilyen kedvem van,  nekiláttam megfőzni, a receptjét pedig közkinccsé teszem.


Eredetije egy régi szakácskönyvben "Mustban párolt hátszín" néven futott, de soha nem készítettem úgy, ahogy ott leírták, inkább  a saját ízlésemre formáltam.


Először is, hátszín helyett én fehérpecsenyét veszek, mert szebb szeleteket tudok belőle vágni. Nem musttal, hanem vörösborral készítem, mert  az mindig van az üzletekben. Az összes hozzávalót együtt főzöm, nem párolok külön " alkatrészeket".


Hozzávalók 6 személyre:


1 - 1,2 kg fehérpecsenye ( hátszín vagy  marha comb )
3 fej hagyma
1 cs  szeletelt bacon
1 kis doboz paradicsompüré
0,5 l vörösbor ( jó minőségű, száraz )
10 dkg vörös szőlőből készült csemege mazsola
só
őröltbors
kevés liszt
olíva olaj
1 babérlevél
1 borókabogyó
5 szem feketebors ( egész )

A húst megmosom, szárítom, felszeletelem ujjnyi szeletekre. Vékonyra verem, mindkét felét sózom, borsozom, megforgatom lisztben.
A hagymát viszonylag nagy kockákra vágom, kuktában kevés olajon megpárolom, majd rádobom és megpirítom a a feldarabolt bacont.
Teflon serpenyőben egész kevés olajat melegítek, ebben hirtelen megpirítom a húsok mindkét felét, majd a hagyma bacon keverék tetejére fektetem őket.
Felöntöm a borral, beleteszem a paradicsompürét, és beleszórom a mazsolát. Ha a folyadék nem lepi el teljesen a húst, akkor még egy kicsi víz kerül bele. A babérlevelet, borókabogyót és egészborsot is beledobom, lezárom a kuktát és 1,5 órán át lassú tűzön főzöm.
A húsnak omlósnak és puhának kell lennie, olyannak, hogy a nagymama műfogsorral is el tudja rágni.

Én peterezselymes zsemlegombóccal tálalom, de lehet rizzsel is.
Az a fantasztikus, hogy a vörösbor és paradicsompüré savasságát a mazsola édessége  ellensúlyozza, a sós, füstös  és csípős íz ( amit jelen esetben a bors képvisel ) tökéletes harmóniát alkotnak. A húson lévő liszt pedig besűríti a mártást, amit a zsemlegombóccal lehet felitatni.
Ja és a mazsola főzés közben ismét megtelik lével, így  újból szőlő állagú lesz.
Ez az az étel, ami számomra elég magyaros ( bár paprika nincs is benne ) és a vendégek  mindig megdícsérik. Szigorúan csak egy adagot szabad enni belőle egyszerre, viszont jó hír, hogy felmelegítve is fenséges.

Ezt  a bejegyzést pedig Lászlónak, a kereken 20. és  ( a nevekből ítélve ) 1. "fiú" követőmnek jánlom.