Itt kell megemlítenem, hogy két fantasztikus nagymamám volt. Az egyik kézimunkában volt utólérhetetlen, a másik főzésben. ( Én mindkettőjüktől ellestem, amit csak lehetett:-) )
Namármost ... a kézimunkázás alapjait az édesanyámtól tanultam, (meg a szabás-varrást is,) de a tökéletesítést a nagymamámmal vittük véghez. Ő ugyanis még ahhoz a generációhoz tartozott, ahol az úri lányok egyik fő tevékenysége a kézimunkázás volt, és ezt iskolában és különböző lányegyletekben is magas fokon oktatták. No meg olvastak és színdarabokat adtak elő...és báloztak is. A férfiak meg udvaroltak.
Engem ezek a dolgok nagyon is vonzottak ( rózsaszín köd és álmodozás ), a négy lány-unoka közül egyedül engem. Néha a nyáriszünetben egy-két hetet a nagymamámnál töltöttem és mindenféle kézimunkákat csináltunk együtt - göcseji hímzést, kalocsai terítőket, kötöttünk, horgoltunk, kelim terítőket és párnákat készítettünk ......szóval, amit csak lehetett és akkoriban elérhető volt, azt végigpróbáltuk.
Otthon meg ruhákat varrtam és simán hordtam őket modjuk csipkével.
El tudtok képzelni egy 176 cm magas, 53kg-os 18 éves lányt almazöld miniruhában csipkegallérral 1988-ban az utcán?
Na erre mondta mindig a nagymamám, hogy 100 évvel korábban kellett volna születnem!
Máskor meg olyan bokáig érő fekete egyenes szabású télikabátot varrtam, hogy minden második nő megkérdezte tőlem, hogy hol vettem. Ez még az az időszak volt, amikor a butikok is csak vászon nadrágokat árultak. A gyerekeim ezt már nem is értik....
Vissza a nagyi csipkéjéhez! Tehát a nagymamám elkezdte a képeken mellékelt kis terítőt készíteni, de nem jutott a végére, mert meghalt. 21 évvel ezelőtt! A nénikém pedig otthon őrizgette mostanáig.....és most elküldte nekem, hogy befejezzem!!!! Egy egészen meglepő örökség és én nagyon boldog vagyok tőle és rettenetesen büszke is! És nagyon meghatott. Úgy érzem magam, mint valami értékes régi tárgy őrzője, mondjuk legalább is a "Szent Grálé"...
Az eredeti darab úgy látom, hogy egy gépi kis csipketerítő, kézzel körbehorgolva.
Ennek a mintáját rajzolta le nagymamám és kezdte el kézzel meghorgolni. A kézi változat egy kicsit nagyobb, de, hogy elképzelhető legyen a méret: egy kis négyzet 2x2 mm-es, a horgolófonal kb. 100-as lehet.
Hát, holnapra nem leszek készen vele, de nagyon izgalmas...:-)
Today I got these doilies. My aunt has sent them to me. She saw my lacework here on my blog, and offered me these laces.
These are pieces of "my heritage" .... the little one is a machine made lace with crocheted edging. It was my grandmother ( she has died 21 years ago) who made the pattern of it in drawing, and she started to make it in crocheted way. Her work is the bigger one. She couldn't finish her work, because she has died. So this is my "mission" to complete it.
I am really touched by this thing.
It was my granny who taught me different types of handicrafts. And she also told me: I would rather live 100 years ago ( is it understandable?), because I love old things and old feelings, music, lace, etc....
So now I feel like the guard of something very valuable....
About my grandmother's work: the little squares are 2x2 mms, the thread is crochet size 100. I will try to make it very quickly and fine.....
